Pangkor: egy sziget Malajzia nyugati partjaihoz közel, amely az európai turisták által szinte teljesen ismeretlen. A malájoknak viszont ez az egyik legkedveltebb üdülőparadicsoma. A nők itt földig érő száriban, a férfiak pedig farmert és pólót viselve mártóznak meg a tengerben. A fákon és az utakon majmok tucatjai állnak lesben, hogy egy óvatlan pillanatban lecsaphassanak bármire, amit érdekesnek találnak, legyen az napszemüveg vagy fényképezőgép.

Pár percünk volt csak, hogy a buszmegállótól átérjünk a komp kikötőig. Már majdnem elindult, amikor szó szerint beestünk az ajtón. A komp belseje olyan volt, mint egy rendezvény hajó. Mi pedig utolsóként léptünk a fedélzetre, ráadásul rögtön a színpadra. Legalább 300 szempár szegeződött ránk, mind maláj, turista egy sem volt köztük. Nem túlzok: úgy néztek, mintha még sosem láttak volna fehér embert. Ez valószínű azért volt, mert Pangkor-ról az útikönyvek nem nagyon írnak semmit, pont emiatt nagyon ritka, hogy idetévedjen egy turista.

Babarózsaszín taxik voltak mindenhol

A komp Lumut kikötőjéből indult és nagyjából 45 percet utaztunk. A sziget több pontján is megállt, mi a végállomáson szálltunk le, és onnan még taxizni kellett 10-15 percet az üdülő övezetbe. A taxik mind baba rózsaszínre voltak festve.

Ez a fotót a kompról készítettük, közvetlenül mielőtt megérkeztünk volna

Szokásunkhoz híven szállást most sem foglaltunk előre. Az viszont rögtön feltűnt, hogy nagyon sokan vannak a szigeten. Elindultunk szobát keresni. Korábbi tapasztalatainkból kiindulva, azt gondoltuk itt is 10 perc alatt találunk szállást. Kiderült viszont, hogy nemzeti ünnep van Malajziában, így teltház volt a teljes szigeten. A keresgélés a szokottnál kicsit tovább, 20 percig tartott. Az egyik helyen szerencsénk volt, egy házaspár visszamondta foglalását, így miénk lehetett a faházuk.  

Ebben a faházban kaptunk szállást

Még aznap este elmentünk vacsorázni. A grillezett ráját kóstoltuk meg, amit pálmalevében csomagolva sütöttek ki, hozzá pedig pikáns, csípős szószt adtak. Naivan azt hittük, hogy kevés lesz benne a szálka és könnyű lesz enni. Tévedtünk. A tengeri állat tele volt apró szálkákkal, de a húsa nagyon finom volt. A csípős szósz viszont bármennyire finom volt, utólag sajnos megbántuk, mert erős gyomorgörcsöt és hasmenést okozott.

A tengerpart, ahol minden nap fürdőztünk

Másnap elindultunk felfedezni a szigetet. Közel volt a szállásunk a parthoz, így elsőként megmártóztunk a tengerben, hogy lehűtsük magunkat. Körülöttünk csak helyiek fürdőztek. A nőkön földig érő szári, a férfiak pedig farmernadrágban és pólóban mentek be a vízbe. Kerek szemekkel néztek ránk, amikor útitársam bikinire, én fürdőgatyára vetkőztem. Rajtunk kívül csak az 1-2 éves gyerekek voltak hasonló öltözetben.

A majmok Pangkor-on nem félnek az emberektől, egészen közel merészkednek

Fürdés utána elindultunk sétálni, hogy egy kicsit csendesebb partszakaszt találjunk. Bármerre jártunk majmok tucatjai jelentek meg. Egyre közelebb jöttek, nem féltek az emberektől. Mi viszont felkészültünk, és mindenünket elraktunk a táskába, ami apró, csillogó és potenciális zsákmányt jelenthet számukra. Ráadásul engem már harapott meg majom, igaz állatkertben, de nem hiányzott az a procedúra, amin akkor átestem. Próbáltuk fotózni őket, de a gép láttán vérszemet kaptak és elindultak nagyobb lendülettel felénk, így azt gyorsan elpakoltuk a táskába és igyekeztünk kikerülni őket.

Ide jöttünk át, amikor csendre vágytunk

Csak pár száz métert kellett gyalogolnunk és egy nagyon csendes partszakaszra bukkantunk. Alig voltak páran, a fára pedig egy fa hinta volt felakasztva, ami pont a tengerparton volt félig a vízben.  

Apam balik : az ázsiai palacsinta

A napozás és fürdőzés után visszaindultunk a szállásra, de útközben, nagyon finom illatokat éreztünk. Egy mozgó bódénál találtuk meg az édes illatok forrását. Egy nagy tűzhely volt, rajta pedig a gázrózsák helyett kör alakú mélyedések, mintha csak vasból készülte edények lennének. Palacsintaszerű tésztát öntöttek bele, majd pedig mogyorókrémet, kakaót, vagy fahéjat szórtak rá, pár másodperc múlva pedig kiszedték a formából, kettéhajtották és már lehetett is enni. Ez volt az apam balik, a helyi vékony palacsinta. A hagyományos palacsintától csupán annyiban tér el, hogy a tésztája ropogós.

Érdekes volt, hogy míg az elején mindenki megbámult minket, mert fehérek vagyunk, a harmadik nap végére már egészen megszoktak a malájok. Egy-két pultossal beszélgettünk is. Ő mondta, hogy ritkán tévednek erre turisták. A sziget ezen része kifejezetten csak helyiek által látogatott. Ha bárki Malajziába készül és szeretne betekintést nyerni a malájok mindennapjaiba, szokásaiba, akkor erre Pangkor tökéletes helyszín.